Szeretem a magyar nyelvet! Igyekszem jól művelni, választékosan beszélni, de sajnos időnként megtapasztalom, hogy sokat romlott a helyesírásom. Ugyanakkor, az utóbbi időben egészen elképesztő nyelvi helytelenségek terjedését tapasztalom. Ezek némelyikét viccesnek is lehet értékelni, de összességében inkább bosszantanak.

Van például egy étterem, amit amúgy nagyon kedvelek, de a felszolgálók nyelvi csavarjai egyre bosszantóbbak. Például, amikor elérkezik az a várva várt pillanat, hogy kihozza az ételt, és leteszi az asztalra, akkor szinte a vendégre kiáltva mondja:

Jó étvágy!

Nem "Jó étvágyat kívánok!", hanem "Jó étvágy!". Néha eljátszom a gondolattal, hogy rákiáltok: Szentes László! Ezzel legalább nyelvtanilag a helyén lennék, hiszen ő is bemutatkozott, mint Jó Étvágy, és én is, mint a vendég. A dolog érdekessége, hogy ezt először egy felszolgálótól hallottam, aki ma már nem is ott dolgozik, aztán sorban átvette a többi. Ma már tradíció, de tudják fokozni. Például, amikor leszedik az asztalt, akkor azt mondják, hogy "Egészség!", vagy időnként "Kedves egészség!" Ezen már néha sírhatnékom van, de csak mosolygok...

A másik kedvenc terepem a benzinkutak világa. Itt is úgy terjed egy pár helytelen nyelvi fordulat, mint a pestis. Tankolás után például ma már mindenhol azt kérdik, hogy:

Írunk a számlát?

Erre mindig elsütöm a következő poénokat: "Én biztosan nem." vagy "Persze, mennyiről írhatom?" Az esetek döntő többségében nem értik a válaszomat, és néznek rám csodálkozva. A másik kedvencem, s ez ma már mindenhol terjed, a túlzott udvariaskodás. Például: " Megkérdezhetem, hogy kér-e egy kávét?" Erre mindig lecsapok, s a válaszom: "Igen, megkérdezheti..." No, erre azért a többség elneveti magát!

Végül álljon itt a kedvenc történetem, ami kb. 10 éve egy McDonald's-ben történt Pécsett. Sorra kerülök a gyerekeimmel, de hiába kérdem mit is kérnek, a bőség zavara miatt a "Nem tudom" a válasz. Mögöttem türelmetlen vevők, előttem a pultban egy mosolygós, fiatal lány. Ránézek és mondom:

- Három nem tudomot kérek szépen!

A kiszolgáló azonnal kapcsol. Rám néz és visszakérdez:

- Semmivel, vagy valamivel?

No, erre már mindketten elnevettük magunkat! Mondtam neki, hogy elképesztő gyorsan kapcsolt és le a svájcival. Aztán kiegyeztünk három sajtburger menüben, valamivel...

 Ui.: Természetesen, a képek, csak illusztrációk...