Úgy tűnik, meghallgattatásra talált a köztéri WC-k hiányáról szóló írásom! Ma a Kaposvár-Balatonboglár útvonalon autózva, a pamuki elágazónál igazi előremutató megoldást láttam a kérdésre. A buszmegállóban elhelyezett fajansz ötletes és mindenképpen egyedi megoldás. Ráadásul, a kor kihívásaira is válasz.

Árnyékszéknek ugyan nem nevezhető, viszont az ember szükségének végzése közben megcsodálhatja a somogyi lankák szépségét. Az illemhely ugyanakkor mind nemi, mind etnikai hovatartozásra nézve független, nem tesz különbséget. Szégyellősebb embereknek is bátran ajánlható, hiszen az elsuhanó autókból hosszas kukucskálásra úgysincs lehetőség.

Egyszóval, remek kezdeményezés, ez az igazi nyilvános WC! Bár, egy város főterén nem biztos, hogy beválna....

Ma úgy döntöttünk, hogy kinézünk a kaposvári vásárba. Rossz ötlet volt... Leharcolt emberek, szemétre való kínálat. Kár volt minden percért, amit ott töltöttünk.

Persze, lehet, hogy a hó vége, meg a nyár nyomta rá a bélyegét, de nagy csalódás volt. Talán az ősszel még kinézünk.

A feleségem januári szívműtéte után még nem voltunk nagyobb kerékpár túrán, pedig tavaly egészen komoly távokat tekertünk. A kimaradás oka, hogy nem mertük még terhelni a párom ketyegőjét. De ma, a meleg ellenére úgy döntöttünk, hogy nyomunk egy Deseda oda-visszát Kaposvárról.

Árnyékban 32 fok. A táv ugyan nem vészes, hiszen kb. 5 km oda, majd annyi vissza, de a balatoni körökhöz képest egész komoly szintkülönbségek vannak. Jó-jó, persze nem egy Alpok, de Boglár-Fonyód-Balatonfenyves szakaszhoz szokott lábaknak ezek a kaptatók szokatlanok.

A toponári oldalon lévő strandra érve párom elég ijesztően nézett ki, vörös volt, mint a főtt rák. De megnyugtatott, hogy semmi gond, csak melege van. Egy órás pihenő után a visszaút is simán ment. El is döntöttük, hogy ezentúl gyakrabban tekerünk ezen a szakaszon is.

Ma van feleségem, azaz Melinda születésnapja. Tavaly, amikor betöltötte az ötvenet, akkor azt mondtam neki, hogy ne aggódjon, mert még mindig egy dögös negyvenes. Így aztán, ma ismét a 41. szülinapot ünnepeltük.

Délután Siófokon voltunk munka ügyben, ezért az ünneplést egy ottani étteremben tartottuk. Persze, egy késő esti közös vacsorának a súlycsökkentő programra nézve megvannak a maga veszélyei, de az előnyök és hátrányok mérleglése után, végül egy laza halászlé mellett döntöttem. Nagyszerű este volt!

Úgy látszik, minden kerek számtól egy kis ingázással búcsúzom. Ma visszaköszönt a 139...

A 139-től gyors búcsút vettem. Bár, lehet, hogy itt is egy hinta kezdődik...

Ma csak kipipálom a blog kötelezettségemet...

Kezdek biztonságos távolságra kerülni a 140 kg-tól. Ez nagyon jó érzés.

Mikor belevágtam a fogyókúrába, akkor tudtam, hogy lesznek megtorpanások. Ezek azok a pontok, ahol sokan feladják. De én nem fogom! Ezt most végig csinálom, akármi is történik!

Nos, a 140 kg egy ilyen falnak bizonyult. Aki követi a blogomat, az láthatja, hogy hány napja libegek föl és alá ennél a "bűvös" számnál. De ma mintha elindult volna valami! Érzem, hogy most végre elindultam a következő határ, a 130 kg felé....

Ma az egész napot a boglári Babel Sound Fesztiválra szántuk. Kultúra és strandolás, remek páros. Nagy kedvencem nekem ez a fesztivál, mert a szabadság utolsó szigetei közé tartozik. Vajon hol van még olyan a világon, ahol ingyenes a belépés, nem macerálják folyamatosan biztonságiak az embert és a fellépő művész a koncert után ott csápol a nézőkkel a következő előadó fellépésén.

Ráadásul, ez a fesztivál szerettette meg velem a világzenét, mint műfajt. Sőt, az elmúlt évek fellépői közül sok kedvenc lett, akiket előszeretettel hallgatok utazás közben. Ilyen például a Korrontzi, akiket talán a legtöbbet hallgattam a Spotify-on... 

Íme egy kis ízelítő: