Nehezen ereszt a 143! Igaz, az elmúlt két napban nem foglalkoztam a fogyással. A költözés egészen más irányba terelte a fókuszt. Ma hajnalban pedig a dobozok közötti ébredés után rohanás a repülőtérre a feleségemért. Még jó, hogy a shake a fő kaja, mert szendvics gyártásra már nem is maradt volna idő.

Amúgy borongós reggelre ébredtünk, és ezt követően egész délelőtt esett az eső. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz a délutáni forgatással, de addigra újra előbújt a nap. Ezen a napon rendezte Balatonbogláron a Helyiérték Egyesület a hagyományos Szent Iván-napi tűzugrást, ami ezúttal a Babel Camp udvarán tartottak meg.

A program gyermek kézműves programokkal kezdődött, majd a Canarro Együttes fellépésével folytatódott. Az úgynevezett gypsy jazz-t játszó csapat hihetetlen hangulatot teremtett a kicsit franciás-olaszos, cigányos és magyaros keverékből álló zenéjével. A Babel Camp udvar pedig egyszeriben egy dél-francia fogadó udvarává változott, vagy legalábbis úgy érezte az ember.

Őket a Kalász Banda követte, akik igazi magyar népzenét játszottak. A koncertek végén a helyi tűzoltók vezetésével átvonultunk a Babel Camp-hez tartozó ős susnyásba, ahol a Szent Iván-éji tűz meggyújtása következett. De ez nem volt olyan egyszerű, hiszen egyrészt a délelőtti eső miatt a tűz csak nehezen gyulladt meg, másrészt a területen évek óta háborítatlanul élő szúnyog kolónia élt a kínálkozó lehetőséggel és rácsapott a számtalan friss húsra, illetve vérre.

Az első problémát némi benzin bevetésével a tűzoltók oldották meg, akik Tücsi szerint bármit képesek szakszerűen lángra lobbantani. A szúnyog ügy megoldására azonban a tánc és a nem foglalkozom vele maradt. Ezt viszont kamera mögött elég nehéz megvalósítani, de kitartottam egészen a tűzugrásig. A szúnyogok kalendáriumába pedig biztosan piros betűs ünnepként kerül be ez a nap.